OOPS. Your Flash player is missing or outdated.Click here to update your player so you can see this content.
 
Balassi Tancegyuttes Hetprobas Neptanciskola Orszagos Szolotancfesztival
Volt értelme, és van folytatása...
2002. november 22.

Szombaton ünnepli 55 éves fennállását a Balassi Táncegyüttes

A békéscsabai városi sportcsarnokban szombaton 17 órától gálával, majd a Fegyveres Erők Klubjában vacsorával és hajnalig tartó mulatsággal ünnepli 55 éves fennállását a Balassi Táncegyüttes. A születésnapi műsorban a mai táncosok mellett az Őszülő Halánték Senior Csoport és a Hétpróbás Néptánciskola növendékei is fellépnek. A jeles évforduló előtt pár nappal beszélgettünk Born Miklóssal, a határainkon túl is híres táncegyüttes egyik alapítójával, koreográfusával.

 

— A cserkészet keretében alakultunk meg 1947 őszén, később aztán feloszlatták a cserkészetet, de az ipari iskola igényt támasztott ránk, így odakerültünk — emlékezett a kezdetekre Born Miklós. — A jelenleg is otthonunknak számító, Luther utcai épületbe 1954-ben költöztünk, amikor már országos híre volt az együttesünknek, s így vette fel az épület — mely korábban a Kisgazdaegylet székháza volt —, a Balassi Bálint Városi Művelődési Otthon nevet, később lett megyei művelődési központ.

— Ekkor már javában járták az országot...

— A megyében talán nincs is olyan település, ahol ne szerepeltünk volna, kultúrház híján többször szabadtéri színpadokon jelentünk meg. Az igazság az, hogy az előző rendszerben az együttes színházpótló szerepet is betöltött, ahova a színház, a színészek nem jutottak el, oda minket hívtak meg... Az első megyén kívüli fellépésünk 1948-ban Bélapátfalván volt, míg a kétezredik előadásunkat az 1956-os forradalom előtt nem sokkal Győrben ünnepeltük. Ma már nincs olyan sok előadás, de abban az időszakban rengeteg szereplésünk volt, művelődési ház szerintem nincs is olyan a megyében, amelyet ne mi avattunk volna fel.

— Idővel külföldön is megismerték az együttest. Melyik volt a legemlékezetesebb útjuk?

— A legérdekesebb a legelső volt: 1949 szeptemberében Bécsbe utaztunk. Az osztrák főváros akkor még megszállás alatt volt, mi az amerikai zónában laktunk, ami önmagában is különleges élménynek számított. Az sem volt mindennapi, hogy a zeneakadémián léptünk fel frakkos, nagyestélyis közönség előtt, de vastapsot kaptunk. A néptánc műsorok amúgy eleve látványosak, nem nagyon emlékszem olyan esetre, hogy ne tetszett volna az előadásunk. A külföldi útjaink közül emlékezetes volt még az 1969-es párizsi is, amikor a francia főváros külvárosi színházaiban léptünk fel. Ez is csodálatos élmény volt, hiszen Párizsba ugye nem mindennap jut el az ember.

Az előtte való évben a Temesvár környéki magyar falvakban szerepeltünk. Mi voltunk az első magyar együttes, amely oda látogatott, s nem is lehet elmondani, milyen szeretettel fogadtak bennünket. Ezt mutatta az is, hogy akkor még életben volt a sötétítési rendelet, s az egyik faluban azt ugyan engedélyezték, hogy a kultúrházban legyen világítás, de az utcákon nem. Erre az emberek gyertyával vártak minket a főtéren, s úgy jutottunk el a gyertyafény nyomában az előadás helyszínére.

— Több mint két évtizeden át vezette az együttest. Gondolom, nagyon sok tehetséges tanítványa volt ez idő alatt...

— Igen, volt nem is egy tanítványom, akik elmentek profi vonalra, s hivatásos táncosok lettek. A legismertebb közülük talán a neves koreográfus, Gajdos József, aki ugyan egy kicsit eltávolodott a néptánctól, s ma már színházi táncot csinál.

— Tartja a kapcsolatot egykori tanítványaival?

— Természetesen, de emellett még ma is aktívan tevékenykedek, megalakult a szenior csoportunk Őszülő Halánték névvel, ahol irányításom mellett a „kivénhedt” táncosok gyakorolnak hetente egyszer, a szombati rendezvényen is fellépünk. Nem sok ilyen van az országban, hiszen esetükben már családapákról, családanyákról van szó, akiket annyi emlék fűz össze, hogy nem tudták abbahagyni a táncot... A 60 év felettiek pedig egy baráti körbe járnak össze. Ez az összetartás egyébként a fiatalok között is megvan, persze egy olyan amatőr együttesben, mint a Balassi, eredményt csak úgy lehet elérni, ha jó közösség alakul ki.

— A fentiek már részben mutatják, hogy mit is jelent a Balassi, de mégis, hogyan tudná meghatározni ennek a nem mindennapi együttesnek a lényegét?

— A legfontosabb egyértelműen az, hogy sikerült létrehozni egy művészeti műhelyt, melynek hírneve nemcsak a megyén, hanem az országhatárokon túl is terjedt. Ez valahol a városnak is egyfajta értéket jelent, hiszen ahol megjelentünk, oda Békéscsaba hírét vittük el... Számomra külön ajándéka a sorsnak, hogy megélhettem az 55. évfordulót, s láthatom azt, hogy az a munka, ami az én nevemhez is kötődik, él, hat és tovább megy. Ez olyan, mint amikor a szülő látja az unokák, dédunokák megszületését, és akkor fogja fel, hogy az életének volt értelme és van folytatása.

Pocsaji Richárd

Képünk az ötvenéves Balassi Táncegyüttes gálaműsorán készült




Néptáncban világnagyhatalom
— A Balassi lényege minden történelmi korban más és más síkban került előtérbe — fogalmazott Mlinár Pál, az együttes jelenlegi művészeti vezetője. — A kezdetek kezdetén gombamód szaporodtak a táncegyüttesek, de ezek közül csak kettő maradt meg máig: a Balassi mellett a budapesti Vasas Táncegyüttes. Ma már egy letűnőben lévő kulturális örökség múzeuma egy ilyen együttes, egy olyan szellemi értéket őrzünk, mint a folklór. S, hogy van-e jövője ennek a munkának, s konkrétan a Balassinak? Szerintem igen, hiszen a folklórral való bánásmódban, annak ismeretében hazánk világelső. Ehhez megvan a megfelelő állami támogatottság is, a magyarországi alapfokú művészeti iskolák állami finanszírozása példaértékű. Ma Magyarországon ilyen iskolákban 45 ezer gyermek táncol, de ennél jóval többen, mintegy százezren foglalkoznak aktívan a tánccal. Ezek a számok azt hiszem önmagukért beszélnek...

 

Forrás: Békés Megyei Hírlap

 

 

 
 
buy cheap cialis professional
Legyen �nnek is honlapja! K�sz�tette, szerkesztette, t�rhely: CSABAPROG Kft.